(...)

A Jamiroquai persze nem kérdezett semmit, amikor belém engedte a sötét tagot. Csak úgy megtette. Én pedig nyitott szájjal amortizálódtam lefele a képernyő előtt, a majdnem Prince-lila Diablo SE30 vibráló fényében. És akkor Jay Kay, a sokadik padlógáz után, a klip végén még egyszer visszanézett – mintegy „kék acél" tekintettel –, és a szélvédő nélkül támadt forgószelek tépte hajtincsei mögül kiszemmelvert még egy utolsót.

Egyenesen a szemem közepébe.

És akkor strobi és lila függöny (táncoló törpe sehol). 🕺 Aztán egyszer csak Jay Kay helyén én voltam, ahogy visszanézek a tévéből a tévénéző saját magamra, és forgott a klip visszafelé:

„She's just a cosmic girl."

Ekkor pillantottam meg Őt. A retinám tűhegynyire szűkült résén át. Csak úgy átcsusszant belém.

LILA SZÖRNYETEG – FEKETE MÁGIA!

››

Nem mutatkozott be, de tudtam, MIKE-nak hívják. Próbálták már kiűzni. Egy-egy pillanatra sikerült is. Sőt olyan is volt – és erre meg mernék esküdni –, hogy mielőtt kiszállt volna belőlem, az utolsó pillanatban még keresztet is vetett. Hát nem bájos?

Persze nem hagyott sokáig magamra. Lassan rá kellett jönnöm: örök driftelésbe kezdtem önmagam Diablója körül.

(Lásd bővebben: Krónikus Lamborghini Fixációs Szindróma.)

(...)